A hajnali órákban egy lenyűgöző orosz nő az ágyban találta magát a férjével, testük szenvedélyes ölelésben fonódott össze. Ahogy a nap elkezdett emelkedni, úgy döntött, felfűszerezi a dolgokat azzal, hogy megkéri a férjét, hogy fedezze fel a legintimebb vágyait. Huncut csillogással a szemében a fülébe súgta, "Szeretkezzünk". A férje, mindig is vágyva a felesége kedvére tenni, eleget tett a kérésének. Lassan levetkőztette, felfedve tökéletes testét, minden ívét és körvonalát, amit annyira szeretett. Ujjait végigkövette a bőrén, borzongást küldve a gerincére. Minden pillanatot kiélvezve, tudva, hogy ez ritka csemege, rászánta az időt. Testük ritmusban mozgott, olyan régi tánc, mint maga az idő. Nyögéseik kitöltötték a szobát, a gyönyör szimfóniája, amit csak két szerető teremthet. Ahogy eljutottak a csúcspontra, testük szinkronban görcsbe rándult, lélegzetük összecsapott, ahogy együtt lovagoltak az eksztázis hullámain. A tiszta boldogság pillanata volt, maradandó szerelmük végrendelete.