Elváltak útjaink, úgy tűnt, vége a dolgoknak.A régi lángok azonban soha nem halnak ki igazán.Újra keresztbe feszültek utaink, és még egyszer begyulladt köztünk a szikra.A mágneses húzás tagadhatatlan volt, és azon kaptuk magunkat, hogy engedünk a nyers vágynak, ami mindig ott lapult a felszín alatt.Intim találkozásunk a tagadhatatlan kémia végrendelete volt, amit megosztottunk.Szenvedésünk heve tapintható volt, a kéj és a vágyakozás tánca, ami csak felerősödött az egyes múló pillanatokkal.Teseink egymásba fonódtak egy ritmusban, ami hangos köteteket beszélt, a szobában rezonáló gyönyör szimfóniáját.A találkozás intenzitása mindkettőnket lélegzetvisszafojtotta, kapcsolatunk mélységének bizonyságáulata.Ahogy ott feküdtünk, eltöltünk és kielégültünk, túllendültünk a kielégülés érzésén.A fizikai élvezet nyers pillanata mosódott meg közöttünk, az a pillanat, hogy a fizikai szenvedély áthatolhatatlanul létezik.