Egy olyan birodalomban, ahol a hatalmi dinamika uralkodik a legfelsőbb szinten, egy alázatos nő a teljes megalázottság állapotában találja magát. Az úrnője, egy parancsoló alak érzéki ívekkel és telhetetlen uralkodási étvággyal, parancsolja neki, hogy szolgálja bőséges keblét. Az alázatos, önbecsüléstől mentes, mohón kényezteti a kéznél lévő feladatot, nyelvével pazarolja a buja melleket az úrnőknek. Az úrnő viszont az alázatos kényelmetlenségben és lealacsonyodásban gyönyörködik, élvezetét csak fokozza az alávetett megaláztatás. A jelenet feltárul az úrnokkal, akik csupasz segget vesznek a színpadon, az alázkodó nyelv feltárja a misszionárius minden sikáját. A misszionáló bőrének forró formája a sárga forró jelenetben érkezik, a kéjes arcára engedi a missziviszt, a végletben lévő szeretőt, alázatos nyelvével az alázatosságra összpontosítva távozik. Az alárendeltségre vágyó nyelve a figyelem középpontjában áll.