1988-ban kiadtak egy filmet, amitől a közönség levegő után kapkodott. Nem az izgalmas cselekmény vagy a magával ragadó előadások miatt, hanem egy olyan fenyegetés miatt, ami ugyanolyan váratlan volt, mint halálos. Ennek a filmnek a gazembere nem egy személy volt, hanem egy buborék. Igen, egy egyszerű, ártatlannak tűnő buborék, ami pusztítást és káoszt okozhat. Ez a 80-as években játszódó film egyedülálló előfeltevéséről volt ismert. A történet úgy bontakozott ki, hogy egy baráti társaság gyűlt össze, hogy baráti házukban filmet nézzenek. Nem tudták, ez nem volt közönséges film. A beugrott VHS szalag elátkozott, és életre keltette a halálos buborékot. A buborék kicsi volt, szinte láthatatlan, de nem volt benne semmi. Fenyegető szándékkal mozgott, prédáját keresve. A barátok csapdában találták magukat, életük egyensúlyban lógott. A feszültség fokozódott, ahogy a buborékot próbálták túljárni az eszükön, szívük minden lélegzetvételnél baszott. Ez a film, korának klasszikusa, egy izgalmas menet volt, tele feszültséggel, rémülettel, és egy csipetnyi humorral. A szinkronizálás egy plusz bájréteget adott hozzá, ezzel a kultikus kedvencévé tette. A film a képzelet erejének és a történetmesélés művészetének bizonyítéka volt.