Egy fiatalos diák, aki beleszeretett az irodalom világába, belebotlott egy sajátos forgatókönyvbe. Mentorát, egy idősebb, nem vonzó férfit elbűvölte ártatlansága és fiatalos vonzereje. Interakcióikat mindig áthatotta egy csipetnyi vágy, pislákolódó alávetettség, ami végül felszínre került. Egy sorsdöntő napon szerény lakhelyén találta magát, a várakozástól sűrű levegőben. Ahogy ölébe ült, testük összefonódott a vágytáncban, férfiasságát kezdte felfedezni, tekintete a kíváncsiság és a vágyakozás keverékét tükrözte. Találkozásuk a kéj egyetemes nyelvének bizonyságául szolgált, meghaladva a korlátokat és a korkülönbségeket. Szenvesztő koruk ellenére szenvedélyes ölelésben, testük szimfóniaként mozgott, testük az ősi gyönyör tanúja volt. Ösztönösségük az ösztönök táncaként és az öregkor találkozásaként találkozott magával, mint aki átéli a táncot és a táncot.