A nap korai óráiban, amikor a nap épp kandikálni kezdett a horizont fölé, egy fiatalember azon kapta magát, hogy a medence mellett heverészik, valami önkielégítésben hódol. Keze ütemesen járt fel-le impozáns faszán, elveszett a nyugodt reggeli hangokban. Nem is sejtette, egy váratlan látogató épp csatlakozott volna hozzá. A csábító müncheni aranylány, aki telhetetlen étvágyáról ismert a nagy farkak iránt, masszív tagja látványára húzódott. Ahogy a medónia forró vize simogatta a bőrét, nem tudott ellenállni az átvétel utáni vágynak. Huncut mosollyal, mohón vette a kezébe lüktető tagját, ügyesen simogatva azt hévvel, amitől elakadt a lélegzete. Az érintésének intenzitása elengedte a brinkát, és elengedte egy forró rúdát, a festék forró rongyagát, amely a festék lankadozó erejéről tanúskodott, hogy mindkét fél szenvedélyesen találkozik.