Képzeld el, hogy egy zord moziházban találod magad, olyanban, ami jobb napokat látott, elkopott ülésekkel és a levegőben elidőző mustrált illattal. Az egyetlen másik mecénás egy idősebb úriember, egy apuci típus, aki úgy tűnik, elveszett a saját világában. Ahogy elhelyezkedsz, nem teheted meg, hogy észreveszed, hogy figyelme az irányodra terelődik. Érzed az izgalom bizsergését, ahogy finoman arra biztat, hogy fedezd fel a vágyaidat. És így simogatni kezded magad, a tiltott gyönyörhöz juttatásának izgalmát. Apu figyel, egy vigyorgó játékos az ajkán, ahogy ő is teszi ugyanezt, keze ütemesen mozog a kabátja takarója alatt. A félhomályos világítás és a háttérben játszódó régi filmek visszhangjai piszkos, filmszerű élvezettel teli hangulatot teremtenek. A feszültség fokozódik, az egyes mozdulatokkal nyikorgó ülések, az egyedüli hang a kihalt színházban. Az apuka látványa, ahogy simogatja magát, csak olajat önt a tűzre, még izgalmasabbá téve az élményt. És ekkor zihálással eléred a csúcspontodat, a mindent elsöprő élvezetet. Az apa mosolyog, saját szabadulása nyilvánvalóvá válik a kabátja alatt. Visszakapcsolnak a fények, és a színház ugyanolyan üres, mint az előbb volt, nyomát sem hagyva az intim találkozásnak.