Ahogy páromat az ágyra kötözöm, a várakozástól sűrű a levegő.Megfogom az övet, a tekintély és a fegyelem szimbólumát, és szigorú fenekelésbe kezdek.Viszhangzik minden csapás a szobában, fokozva a heves hangulatot.Feleségem vonaglik a várakozástól, teste megfeszül a várakozástól.Folytatom büntetését, minden csapással erősebben, mint az utolsó.Gyönyörének nyögései kitöltik a szobát, végrendelete az átélt gyönyörnek.A látvány, ahogy megkötözve és kiszolgáltatva vagyok, egy látvány, amit látni kell.Felélvezem az erőt, az irányítást, az izgalmát az egésznek.És ahogy tovább büntetem, nem tudok nem mosolyogni az arcára írt kielégülésen.Ez a mi világunk, a játszóterünk, a játékunk.És épphogy beindult.