A sors fintoraként a kedvesem úgy döntött, visszatartja tőlem a testét, arra kényszerítve, hogy beleélvezzek az önörömbe. Nézi, ahogy simogatom magam, szeme éhes, vágya tapintható. Mégis tagadja a bemenetel kielégülését. Ehelyett bemutatja a szintetikus farkát, beállít amit nem fog nekem adni. Megparancsolja, hogy tetőzzek rajta, hangja határozott és várakozása tiszta. Kötelezem, kezem gyorsabban halad, ahogy érzem közeledik a széle. A látványa, természetes cickói, amik a várakozástól zakatolnak, túl ellenálló ahhoz, hogy ellenálljak. Terhemet a szintetikus tagjára engedem, selymes bőrének érzése az ujjaimhoz simulva az élemen. Tükörte nézi, ahogy elégedett ajkaimon játszom. Ez az új, alázatos, és kedves résztvevőnk a tánchoz. És ez a kedves alárendeltség.